|
 |
|
|
| ... enyves szemeit behunyta. Nyaka vörösen kidagadt a kukoricasárga kabát gallérja fölött. Ezernyolcszázkilencvenkilenc, július kettő, akkor volt a vadászat, mormogta. Aztán elhallgatott. Gondterhesen a pulpitusra könyökölt, mint a magoló diák, megint a szöveget bámulta, ezt a néhány kézírásos sort, a levelet. Negyvenegy, mondta végül, rekedten. És negyvenhárom nap. Hát ennyi volt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ott sehol sem melegedhet fel az ember, még egy kutyaól sincs. Tábortüzet sem lehet gyújtani - honnan vennének tüzelőt? Egy menekvés van: dolgozni rogyásig.
A brigadéros gondterhesen ment elintézni az ügyet. Talán sikerül egy kevésbé szemfüles brigádot odaküldetni maguk helyett. Természetesen üres kézzel nem ér el semmit. A főmunkavezetőnek egy fél kiló szalonnát kell o... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... enyves szemeit behunyta. Nyaka vörösen kidagadt a kukoricasárga kabát gallérja fölött. Ezernyolcszázkilencvenkilenc, július kettő, akkor volt a vadászat, mormogta. Aztán elhallgatott. Gondterhesen a pulpitusra könyökölt, mint a magoló diák, megint a szöveget bámulta, ezt a néhány kézírásos sort, a levelet. Negyvenegy, mondta végül, rekedten. És negyvenhárom nap. Hát ennyi volt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... enyves szemeit behunyta. Nyaka vörösen kidagadt a kukoricasárga kabát gallérja fölött. Ezernyolcszázkilencvenkilenc, július kettő, akkor volt a vadászat, mormogta. Aztán elhallgatott. Gondterhesen a pulpitusra könyökölt, mint a magoló diák, megint a szöveget bámulta, ezt a néhány kézírásos sort, a levelet. Negyvenegy, mondta végül, rekedten. És negyvenhárom nap. Hát ennyi volt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... rangosodik
bennem, te elsuhanó!
Ah, a kertek te vagy,
ah, mind-mind e reményben
bámultam őket. Egy villa
ablaka nyitva - s szinte te léptél
gondterhesen oda. S hány utca volt -
hol, most, az imént, te haladtál,
és olykor a tükrök a boltkirakatban
még tőled szédültek épp s ijedve mutatták
elsurranó képem. Ki tudja,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Királypalástnak, Másnak.
TÁNCZOS KATALIN: SZENTESTE ISTENÉRT BÚSULOK
2004. DECEMBER
VERS II. DÍJ
Bús homlokom, mint szárnyaszegett madárka
Gondterhesen béna kezembe hajtom.
Lelkem ma újból kínok ekéje járja,
És fájdalomföld borít föléje hantot.
Zokogok, mint rögbe botló, kicsi gyermek,
Felhőbe mártom könnyes két szeme... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... itt tartózkodsz egész nap --- szól aztán.
Attól fél, hogyha a városban meglátnák anyját, bizony nem volna valami előnyös parancsnoki hatalmának.
Újra elsiet, gondterhesen simogatja homlokát s útközben arra gondol, hogy melegebben kellene bánni szegény anyjával. De nincs idő rá.
Az özvegyet újra előveszi a tűnődés: «Milyen különös ez a gyerek? ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... zöldüveg poharat, magasba emelte az italt és a világosság felé tartotta. Aztán megízlelte a bort, elgondolkozva forgatta szájában az első, langyos kortyot, összehúzott szemöldjei alól gondterhesen nézett a mennyezetre s fejét hátraszegve, kortyolni kezdett. Szindbád lenyelte a bort, s egy pillanatig így maradt, csukott szemekkel, mint aki a lélek legmélyebb tárnáiba szállott alá s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Lajos: A magyar földbirtokos
A földbirtokos egy olyan pirospozsgás gróf, aki reggeli imádságul (mert vallásos ember!) még az ágyban halat, hideg sültet, dzsemet, tejszínes kávét, csipkés szalvétát, hófehér kenyeret és ezüst villát eszik, reggeli után audiencián fogadja az uradalmi intézőt és a kasznárokat, akik haptákban állnak előtte, reszkető énekléssel beszéln... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Móricz Zsigmond
Rokonok
1.
Arra ébredt, hogy a felesége a másik szobában telefonál.
- Te Juliska szívem, mi volt abban a pácban, mikor a múltkor nyulat ettünk nálatok?... Az akkor nagyon ízlett Pistának.
A szívét valami forró melegség és meghatottsá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... percet,
átélni az időt, s e kertet igazán.
Lehull az este, kék a világ. Őszirózsák
fénylenek. Egy kicsit e végtelen nyugodtság
elkábít. Kis zajok mélyén dobog szíve
Susanne gondterhesen óvná a maga dolgát
s megborzong. Ide ér az éj lehelete
s visszafuvall, az éj fátylát lebbentve feljebb.
Csillag ragyog. E nap szépen végezte be.
Ó, csi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
THOMAS MANN
EGY SZÉLHÁMOS VALLOMÁSAI
FORDÍTOTTA: LÁNYI VIKTOR
ELSŐ KÖNYV
ELSŐ FEJEZET
MÁSODIK FEJEZET
HARMADIK FEJEZET
NEGYEDIK FEJEZET
ÖTÖDIK FEJEZET
HATODIK FEJEZET
HETEDIK FEJEZET
NYOLCADIK FEJEZET
KILENCEDIK FEJEZET
E... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... búzatábla hajladozva susogott a gyenge szellőben. A búzatábla mélyén lakó fürj- és fogolycsaládok már csomagoltak: tudták, holnap lesz az aratás napja, s ők mehetnek új hazát keresni. Gondterhesen készülődtek: hol találnak ilyen jó otthont, amely így megvédi a kicsinyeiket a vércsék és a puskagolyók ellen? Alig aludtak ezen az éjszakán, s kora hajnalban már búcsúzni kezdtek egymás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szepes Mária
A VÖRÖS OROSZLÁN
Misztikus regény
ADAM CADMON
Adam Cadmon levele sok évvel ezelőtt, 1940 nyarán érkezett el hozzám a kis házba, amelyről néhány bizalmas barátomon kívül senki sem tudott. Alacsony parasztház volt, vadszőlővel futtatolt verandával, zöld zsalus a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... órán belül kiszállnak tenger fájdalmaink ellen, és véget vetnek neki. Joli már teljesen megfeledkezett a szipogásról. Láttam, hogy nagyon fészkelődik benne valami mély gondolat, mert gondterhesen kotorászott a ridiküljében. Végül kibökte.
- Lacika, látom, hogy ott van nálad az apuka kulcscsomója. Légy szíves majd a kapukulcsomat meg a lakásét is levenni róla. És h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt meg egyebük, csupán maga a róka, melyet kegyeletből újra kitömettek, s olyan tiszteletben őrizték, mintha az öreganyjuk lenne; hiszen attól sem fognak többet örökölni!
Gondterhesen heverészett a díványon a két uraskodáshoz szokott dandy, midőn az ajtón kopogás hallatszék, s egy sovány, kiélt arcú, ismeretlen fiatalember lépett be...
- Én Kranzer Ferenc v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem? Aggályoskodik, fél - különben ismeri ezt a szót, hogy esküszegés? Jobb szót nem tudok reá. Ha megengedi, elmondom, uram.
De elcsuklott a hangja, s egész arcát ellepték gondterhesen a ráncok. Hiába várt Meaulnes, a fiatalember nem mondott el semmit neki. Hirtelen megfordult, s a sötétben kiráncigálta, betaszigálta a fiókokat, melyek tele voltak ruhákkal, könyvekkel.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... villant be hirtelen az ablakon, az első és utolsó azon a napon. S az arcunk csak még sápadtabban csillogott tőle, s csak még nagyobb sötéttel tört ránk az éj. S csak álltunk ott vacogva, gondterhesen a titokzatos, idegen házban.
Yvonne de Galais pillanatonként bekukkantott a fészekbe, hol lázasan csipogtak a kiscsibék, s ha valamelyikük kimúlt, tüstént kivette, nem akar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... enyves szemeit behunyta. Nyaka vörösen kidagadt a kukoricasárga kabát gallérja fölött. Ezernyolcszázkilencvenkilenc, július kettő, akkor volt a vadászat, mormogta. Aztán elhallgatott. Gondterhesen a pulpitusra könyökölt, mint a magoló diák, megint a szöveget bámulta, ezt a néhány kézírásos sort, a levelet. Negyvenegy, mondta végül, rekedten. És negyvenhárom nap. Hát ennyi volt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - mondta Nini. - Levest és pisztrángot. Véres húst és salátát. Gyöngytyúkot. És lángoló fagylaltot. A szakács már tíz éve nem csinálta. De talán jó lesz - mondta gondterhesen.
- Vigyázz, hogy jó legyen. Akkor rák is volt - mondta csendesen, mintha a mélybe beszélne.
- Igen - mondta a dajka nyugodtan. - Krisztina szerette a ... |
|
|
|
|
|
